Wellington Bélszín

A tavalyi nyaralásunk keretein belül zarándokoltunk el a Gordon Ramsay Steakbe Las Vegasban. Azt kell mondanom, hogy felejthetetlen élmény volt. Szép és hangulatos az étterem, kedvesek a pincérek és nagyon értik a dolgukat. A pincérünk egy kis helyismereti tréninggel kezdte ismerkedésünket, ami nagyon érdekes volt. A plafonon egy piros világító dísz látható, ami Gordon Ramsay kézmozdulatait örökíti meg, miközben készíti a wellington bélszínt. Addig sem volt kérdés, hogy mit választanék ebben az étteremben, ezek után már teljesen biztos voltam benne.

A következő pont a helyi erők násztáncában a steakes pincér előadása volt. Megérkezett egy állvánnyal, amin különböző steakhúsok voltak felsorakoztatva. Mindent részletesen bemutatott nekünk, közelről szemügyre vehettük a húsokat és segítettek kiválasztani, hogy mi az ami nekünk a legjobban passzolni fog. Jó, nálam nem sokat kellett gondolkodni a határozott elképzelésem miatt. A borajánlat is profi volt, nagyon jól illett a vacsorához.

Őszintén szólva az előételekre már nem emlékszem így egy év távlatából, viszont teljesen tisztán megvan az az érzés, amikor a steakek megérkeztek az asztalra. Gyönyörű színek, ízléses tálalás, kóstolás után pedig szabályos ízorgazmus; omlós, szaftos, illatos, tökéletes. Parmezános burgonyát, burgonyapürét és spárgát kértünk köretként, az is nagyon ízletes volt. Néhány kép arról az estéről.


Idén karácsonykor elhatároztam, hogy egy kicsit megpróbálom megközelíteni legalább a látszatát annak, amit ott kaptunk, úgyhogy belevágtam a wellington bélszín elkészítésébe.

Hozzávalók 3-4  adaghoz:

70-80 dkg bélszín egészben
1 evőkanál csípős angol mustár
60 dkg erdei gomba
1 fej vöröshagyma
10 szelet pármai sonka
1 csomag vajas leveles tészta
1 dl vörösbor
Só, bors, kakukkfű
1 tojás
olivaolaj
vaj

Megtisztítjuk a bélszínt és vágunk belőle egy szép darabot. Ezután hagyjuk pihenni, hogy szobahőmérsékletű legyen. Sózzuk, borsozzuk, majd forró serpenyőben olivaolaj és kevés vaj keverékén kérget sütünk a hús minden oldalára. Ezután a bélszínt átkenjük nagyon vékonyan mustárral és félretesszük pihenni.

Elkezdjük fonnyasztani a felkockázott hagymát, majd amikor már szép üveges, akkor hozzáadjuk a pépesített gombát. Én sóval (csak nagyon kevés!), borssal és kakukkfűvel szoktam ízesíteni, de itt mindenki eltérhet a saját ízvilága felé. Amikor elkezd pirulni, akkor felöntjük a vörösborral. Most az a célunk, hogy a gomba nedvessége és a bor elpárologjon és egy sűrű pépet kapjunk.

img_4397

A pármai sonkaszeleteket terítsük ki a képen látható módon a folpackra (3-4 centire lógjanak túl a bélszín végén), majd kenjük meg a gombapéppel. Ezután középre jöhet a bélszín és a folpack segítségével szépen tekerjük be a húst a sonkás-gombás kabátkával. A folpack két végét szorosan összetekerjük és betesszük a hűtőbe egy órára.

A hűtőből kivett roládról leszedjük a folpackot és a ráhelyezzük a tésztára. Úgy bugyoláljuk be a tésztával a husit, ahogy  azt korábban a sonkával is tettük. A folpack végeit ebben az esetben is szorosan megtekerjük és hagyjuk pihenni újabb 1 órát.

Eltávolítjuk a folpackot, óvatosan berácsozzuk egy késsel a tészta tetejét és megkenjük a tojás-víz keverékkel a tésztánkat. Most következik a várva várt sütés; husi már mehet is be a 200 fokos előmelegített sütőbe légkeverésen 30 percre.  Ha kivettük a sütőből, 15 percig pihentetjük. Na ez az étel aztán igazán nyammogni való!
img_4414_fotorimg_4410

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s