Magyaros hamis carbonara

Mostanában minden hozzánk látogató barát egy-egy blogbejegyzésem áldozata lesz. Szegényeknek át kell élniük azt a rettenetes borzalmat, hogy el kell tűntetni az éppen aktuális recept végeredményét. Természetesen ezt most sem volt máshogy. Valamelyest mégis egy különlegesebb szituáció volt, hiszen egy régen látott fotós barátunk (továbbiakban Meli) ette be magát az otthonunkba, szó szerint… Azt tudnotok kell, hogy minden kajás fotót egy darab iPhone, egy fehér lepedő és egy festőlámpa segítségével készítünk. Na most képzeljetek el egy profi fotóst, amikor szembesül ezzel a szituációval. Elképzeltétek? Nem, nem az történt, hogy hangosan röhögve kicinkelt minket a világból. Nem, felkapta a festőlámpát, hogy ő márpedig ebben a munkafolyamatban részt akar venni. Jó, azt nem mondom hogy nem szakadtunk a röhögéstől végig, de az az igazság hogy nagyon jó kis képeket sikerült összehoznunk. Biztos vagyok benne, hogy ez a pár óra gyorstalpaló meg fog látszani a a kajafotóimon.

Na de hogy mi is volt ez a recept? Vegyítsünk egy jó olasz kaját egy kis magyaros pikánssággal és máris megkapjuk ezt a krémes, kolbászos, hamis carbonarat. Nagyon gyors, brutál finom és nem éppen diétabarát, de ettől most inkább tekintsünk el.

Hozzávalók 3 nagyon éhes emberkének:

15 dkg csípős füstölt kolbász (én most csípős chorizot használtam)
15 dkg kockázott sonka vagy bacon
só és bors
olívaolaj
350 g durum tészta (én kétféle tagliatellét használtam)
4 nagy tojás sárgája
200 ml habtejszín
15 dkg parmezán
3 szelet pármai sonka

A pármai sonka szeleteket helyezzük tepsibe két réteg sütőpapír közé és rakjuk be a sütőbe. Süssük ropogósra, majd miután kihűlt törjük apró morzsává. A sütés közben érdemes gyakran ellenőrizni hogy hol tart a pirulási folyamat, mert sajnos nekem sikerült első körben belefutnom némi szenesedésbe. A szétégetett sonka pedig nem finom, de tényleg nem.

Tegyünk fel forrni vizet, rakjunk bele ízlés szerint sót.
Forrósítsunk fel egy nagyobb teflonserpenyőt nagyon kevés olívaolajjal, mehetnek bele a tépkedett chorizo szeletek és a sonka. Süssük addig, amíg szép zsírja nem lesz. Ezzel a résszel készen is vagyunk.

Egy tálban verjük fel a tojássárgáját a tejszínnel, rakjunk bele kevés sót, ízlés szerint borsot és a reszelt parmezánt.

Közben ha felforrt a víz, akkor a csomagoláson előírt idő -1 percig főzzük a tésztát al dentére, majd leszűrjük és mehet vissza az edénybe. Fontos hogy ekkor már minden hozzávaló készen legyen. Most mehet az edénybe a kolbász-sonka keverék a zsírjával együtt és a parmezános tejszín. A tészta főzi meg a szószt, ilyenkor már nem rakjuk vissza a főzőlapra. Amikor a mártásunk szép krémes, akkor ott vagyunk ahol lennünk kell. Gyorsan porciózzuk, szórjuk meg sonkamorzsával, reszeljünk a tetejére némi parmezánt és már fogyaszthatjuk is, nyammm…

Ebből a kajából mindig csak annyit készítsünk, amit egyből el is fogyasztunk, mert felmelegítve már nagyon nem az igazi. Nálunk is elképesztő kajakómát okozott ez az étel, de gyorsan lefolytottuk némi borral és a blogírás örömeiről folytatott társalgásainkkal. Mert egyébként Melinek is van egy nagyon király utazós-fotózós blogja. Csekkoljátok le mindenképpen, ha vicces történeteket és lélegzetelállító fotókat szeretnétek látni. Viszont vigyázat, mert függőséget okoz, amiért nem vállalok felelősséget.

carbonara_mainpic_logo

carbonara_cropped_logocarbonara_3plates_logo

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s