Zalából származom egy majdnem 400 fős kis faluból. Petrikeresztúr olyan kicsi falu, hogy nagyon sokáig nem volt óvoda, így nagycsoportos koromig a nagymamámékkal voltam otthon. Sok időt töltöttem velük és a szomszéd Nusiékkal is. Jó érzéssel gondolok vissza erre az időszakra.

Nagyon élveztem például azt, amikor lehetett dolgozni a földeken. Mindig kísérgettem a nagymamámat, hogy én is szeretnék kapálgatni vele együtt. Egyszer megleptem azzal, hogy szépen kigyomláltam a paprika közül a szándékosan odavetett már nem is emlékszem hogy micsodát. Arra mondjuk pontosan emlékszem, hogy mennyire volt ettől boldog szegényke. Az azért tipikus, hogy a földmunkázást addig élvezi az ember, amíg SZERETNÉ csinálni, de amikor már kukoricát KELL egyelni a tűző napsütésben, az már nem annyira finom.

Nagyon kemény kiscsaj voltam amúgy. Cseppet sem okozott gondott, amikor a szomszédékkal a traktor platójáról trágyáztuk a földeket, amikor szalmabálákat görgettünk a tárolóba, amikor hordtuk a moslékot a disznóknak. A tehénfejés minden pillanata itt van a szemem előtt és az orromban érzem a szagokat is. A friss tej szagával és az ízével nem tudtam soha megbarátkozni, pedig bőven lett volna lehetőségem fogyasztani, de máig ha eszembe jut az a szag, összerándul a nyomrom. Az az érdekes, hogy az aludttejet viszont imádtam. Ennek az volt az oka, hogy tudtam: ha aludttej van, akkor előbb vagy utóbb a nagymamám biztosan fog készíteni egy jó adag krumpliprószát.

Máig nagyon közkedvelt kaja felénk a prósza. Országszerte megtaláljuk különböző éttermek étlapjain, ahol rámennek a tócsifélékre…. Viszont általában ezek a helyek összekeverik a krumpliprószát a tócsival, a macokkal vagy éppen ki hogy hívja. Egyébként valószínűleg ez a soknevűség az oka annak, hogy a prószát is simán csak a tócsi 82. nevének gondolják.

No de mi a különbség a tócsi és a prósza között? Míg a tócsiba a reszelt burgonyán, a són és a liszten kívül rakunk fokhagymát, borsot és tojást (van aki pirospaprikát is), addig a prószába csak kefírt vagy aludttejet. Én személy szerint mindkettőt szeretem, de a prósza áll szívemhez közelebb.

Hozzávalók 2-3 fő részére:

3 nagy krumpli
5 evőkanál finomliszt
225 g kefír (egy nagy dobozos kefír fele)
ízlés szerint só
1 kis tejföl
1 kis lilahagyma

A krumplit megpucoljuk, megmossuk, apró lyukú reszelőn lereszeljük. Kevés sót szórunk rá, majd pár perc múlva leöntjük a levet amit kienged magából. Beleöntjük a kefírt, majd folyamatos kevergetés mellett adagoljuk hozzá a lisztet. Végül ízlés szerint sózunk még rajta. A krumplimasszát felhevített, olajjal kikent serpenyőben sütjük ki közepes hőfokon, akár a palacsintát.

Amikor minden kész, már tálalunk is. Kiterítünk egy prószát a tányérra, megkenjük tejföllel, majd megszórjuk lilahagyma szeletekkel.

Készítsétek el a saját ízlésetek szerint és osszátok meg velem a képeket. A prószával nem tudtok hibázni. Egyszerű, zalai, finom, nyammmm!!! 🙂